Olyan 3-4 éves lehettem, amikor először közvetlen kapcsolatba kerültem a
zenével: nagymamám, miközben engem hintáztatott, különböző népszerű
nótákat, népdalokat énekelt, ezzel tanított, a beszédtanulásomat elősegítendő.

A jó hallásomra és az akkor még lírai szoprán hangomra hamar felfigyeltek, az általános iskolát második osztálytól már zenetagozaton folytattam tovább. 9 évesen felvételt nyertem a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusába, így lehetőségem nyílt számos operában és különféle zenei produkciókban énekelni, ezáltal bepillantást kaptam a színházi berkek kulisszatitkaiba, nem utolsó sorban színpadi rutint szereztem. Ezzel párhuzamosan, egészen a mutálásom kezdetéig az iskolában működő Magnificat Gyermekkórusnak (jelenleg Magnificat Ifjúsági Kórus) is tagja voltam, amelyet Szebellédi Valéria irányítása alatt számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmaztak.

2003-tól a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytattam tanulmányaimat szolfézs-zeneelmélet szakon. Itt Horváth Gábor tanár úr avatott be a vezénylés rejtelmeibe, és az intézményben eltöltött 5 év során erősödött meg bennem az a gondolat, hogy a zenei pályát válasszam. Így az érettségi és a szakmai év lezárása után nem volt kérdés, hogy hova adjam be a felvételi papírt.

2009-ben felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kóruskarnagy, illetve később zeneismeret szakára, ahol vezényléstanárom szintén Horváth Gábor volt. 2013-ban szereztem szolfézs-zeneelmélet tanári diplomát, jelenleg zeneiskolában tanítok elméleti tárgyakat.

Az egyetemi évek alatt nagy hatást gyakorolt rám Vajda János, akinél hangszerelést tanultam. Ő inspirált arra, hogy mélyedjek el a zeneszerzés
világában is.